– A sikerek beszédesek, a név is, de vajon honnan jött az Amnézia?
– Ehhez az egyetemi évekig kell visszamennem. Még a legendás Ady téri bajnokságban szerettünk volna saját csapattal indulni, és néhány évfolyamtársammal együtt neveztük el magunkat a Bandi nélkül nevű együttesnek. Aztán jött egy házibuli, ahol az iszogatás közben került szóba az Amnézia mint eléggé testhez álló név. Ennek már lassan harminc éve... Vitézkedtünk az egyetemi bajnokságban, és rövid idő alatt feljutottunk az A ligába.
– Más sikerek is voltak?
– Emlékszem egy kisvárdai országos tornára, ahol közel 50 csapat közül volt egy ötödik helyünk, aztán vigaszágat nyertünk, majd 2010-ben már az öregfiúkkal győztünk is. Amikor véget értek az egyetemi évek, egy picit szünetelt a szereplés, aztán amikor beléptünk az öregfiúk korba, akkor megint aktívak lettünk.
– Heti egyszer nehéz összetartani, összehozni egy társaságot, na de hogy kétszer, hétfőn és pénteken is... Mennyire macerás a szervezkedés?
– Komoly feladat. Elsősorban baráti társasággal, egyetemista társakkal értük el a +35-ös korcsoport B ligájában a második helyet, majd az A ligában a középmezőnyt. Aztán megpróbáltunk bevonzani újabb játékosokat, és akik jöttek, azok régi csapattársak, ellenfelek, barátok voltak a nagy pályáról, egyik hozta a másikat. Főleg baráti a társaság, ez fontos ahhoz, hogy meglegyünk hetente kétszer is. Jó a csapatösszhang, közben bővítgetjük a létszámot. Az látható, hogy tíz fővel nem lehet elindulni, sokkal inkább tizenöt ember kell ahhoz, hogy hétről hétre meglegyünk +35-ben és +45-ben is. Van, hogy hatan, heten, van, hogy tizenketten vagyunk. A szervezés két különböző kommunikációs csatornán történik: az egész társaság egyharmada vállalja mindkét korosztályt, ehhez jön 7-8 ember, aki csak a +35-ben, újabb 6-7 fő, aki csak a+45-ben szerepel. Az évzáró viszont mindig közös.
Akad, hogy a meccs délelőttjén még telefonálnom kell, hogy meglegyünk legalább hatan, de inkább gyakori, hogy már napokkal előtte tízen visszajeleznek.
– Már csak a csapatvezetés az ön szerepe?
– Szoktam még játszani, de ritkán. A derekam miatt abbahagytam a nagypályás futballt, de ha kevesen vagyunk, vagy sima a meccs, még engem is elbír a csapat. Sőt még szereztem is gólt mindkét bajnokságban. Igazából vésztartalék vagyok.
– Volt bármikor is cél, hogy ha lehet, duplázzon, azaz nyerjen mindkét korosztályban a csapat?
– Őszinte leszek: igen, volt. Sokat segített Koncz Zsolt bekapcsolódása, aki nem csak a +45-ben, hanem a +35-ben is meghatározó játékosnak számít. Az ő mentalitásával, hozzáállásával, a tudásával valós esélyünk adódott mindkét korosztályban, amellyel éltünk is. Ha ideveszem Szőke Pétert, Kiss Istvánt, Magyar Györgyöt, Kiszner Antalt, +45-ben pedig még Kothencz Pétert, Krajczár Istvánt, Szentágotai Szabolcsot, Sümeghy Balázst, Kemenes Zoltánt akkor reális volt a célkitűzés. Minden bajnokságnak úgy állunk neki, hogy 13 pont kell a bent maradáshoz. Annak idején ezt számolgattuk, ám most már jöttek az eredmények, a sikerek és a dupla dupla is. Remek ellenfeleink vannak, ellenük azért koncentráltabban készülünk, szervezkedünk. Vár söröző, Pláza O'Neill, illetve Szindikátus, Vojvodina – ezek a legnagyobb riválisaink.
NB-s futballisták gyűjtőhelye
Az Amnézia együttesében jelentős nagypályás múlttal rendelkező játékosok találhatók. Az, hogy valaki szerepelt mondjuk az NB I.-ben vagy az NB II.-ben, még nem jelenti, hogy kispályán is ügyes, ám az Amnézia csapata többnyire ilyen labdarúgókból áll.
Ilyen például Koncz Zsolt, aki Kecskeméten meghatározó NB I.-es játékos volt, emellett megjárta a futsalválogatottat is, illetve Kemenes Zoltán is első osztályú labdarúgó volt. Bódi Attila, Magyar György, Kothencz Péter, Krajczár István, Gábor Zoltán, a kapus Halász Krisztián jelentős másod- és harmadosztályú múlttal rendelkezik, de Erhardt Szilárd, Sümeghy Balázs vagy Kiszner Antal is komoly NB-s tapasztalatokat szerzett, Szentágotai Szabolcs pedig a szegedi futsalban kapott rengeteg meghatározó szerepet. Meg kell említeni Szőke Pétert is, aki a Csongrád-Csanád (vár)megyei I. osztályban többb csapatban is gólkirályi címet nyert.
Forrás: www.delmagyar.hu
